Kínos csend telepedett a szobára. A három férfi egymásra nézett, majd üres tekintettel bámultak maguk elé. Heinz keze remegett, ujjai vadul táncoltak a fotel karfáján. Ingerülten csattant fel:
– Mi tart ennyi ideig?
– Válogasd meg a szavaid barátom! A Führerről beszélsz.
Linge felállt, majd idegesen járkálni kezdett az apró szobában.
– Azonnal el kell tűnnünk innen!
Társa nem felelt, csupán kezeibe temette arcát.
– Heinznak igaza van, mennünk kellene – szólalt meg a harmadik férfi.
– Megtagadná a Führer parancsát Bormann? – ugrott fel a tiszt.
– A Führer elvesztette a józan eszét! – fakadt ki. – Nem létező hadosztályokat tologat a térképen, önvédelemre is alig képes egységeket utasít támadásra! A romániai olajmezők visszaszerzéséről sző terveket, miközben a Vörös Hadsereg tőlünk ötszáz méterre van!
– Én ezt nem hallgatom tovább! – állt fel a tiszt dühösen, majd elhagyta a szobát.
Miközben rémült asszonyok, megfáradt férfiak, zokogó gyermekek és fájdalomtól sikoltozó sérültek közt sétált át, a Nagynémet Birodalom kancellárjának szobájához ért. Keze remegett, miközben a nehéz vasajtó felé emelte karját. A Führer határozottan megtiltotta, hogy megzavarják őt, és feleségét. Ám, a kételyek őt is gyötörték. Tényleg elérkezett volna a vég? Hat év háborús szenvedés így érne véget? A föld alatt bujdokolva, rettegve, hogy a keleti horda barbárjai mikor találnak rájuk? A választ nem tudhatta, de legbelül sejtette… Hazudtak neki, és németek millióinak egyaránt. Mély levegőt vett, megigazította egyenruháját, majd kopogni próbált. Mielőtt ökle az ajtóhoz ért volna, egy dörrenés hallatszott. Összerezzent. Válla felett hátrapillantott; a folyosó végén Martin Bormann és Heinz Linge tűnt fel, arcukon döbbenet, szemükből megkönnyebbülés sugárzott. A tiszt megvárta míg társai odaérnek. Értetlenül nézték egymást, senki sem merte kinyitni az ajtót. Bormann türelmét elveszítve a tisztre förmedt.
– Nyissa már ki! Hát maga a Führer személyi testőre!
A tiszt bólintott, majd benyitott. Lőporszag áradt szét a szobában, egy kellemetlen, fanyar illat társaságában. Lassan lépdelt, mellkasában szíve hevesen dobogott, amikor meglátta a kanapén oldalára dőlt kancellárt, szorosan mellette ült élettelenül felesége is. A tiszt odalépett, miközben társai még mindig az ajtóból figyeltek. A kancellár jobb kezéből a földre hullott P08-as pisztolya, a kanapén vérfolt éktelenkedett. Elfordította tekintetét, majd Eva-hoz lépett.
– Ciánkapszula… – suttogta.
Háta mögül apró, szapora lépteket hallott, megfordulva a döbbent és sokkos állapotban lévő Junge kisasszonyt látta, Hitler titkárnőjét, aki kezében vastag papírköteget szorongatott.
– Kérem, azonnal értesítsék a propagandaminiszter urat! Ettől a perctől fogva, ő a kancellár, ő fog minket kivezetni ebből a káoszból!
A titkárnő arcára zavar ült ki, majd alig hallhatóan felelt:
– Göbbels doktor? – Felmutatta a papírokat. – De hát épp most gépeltem le a végakaratát.

Ferenc K. Zoltán: Új Hajnal

Kvízkérdés:
Ki a novellában „tiszt”-ként említett személy?