Taschner Katalin - Az állatok és az igazság szeretete

A királyné reggel korán ébredt fel, tudta, hogy a király később kel majd. Az óra már az éjfélt ütötte, amikor hazaért. Az asszony szeretett a palotának abban a részében tartózkodni, ahol a könyvek voltak; a könyvtárban. Bár olvasni mindig nem olvasott, de szeretett gyönyörködni a bőrkötésű könyvekben. Művelt asszony volt, külföldről jött az országba. Amikor a napfény elárasztotta a termet, akkor gobelineket hímzett, sokszor ruhát is varrt. Ezek lettek az álruhák, amelyekben a király járta az országot, megnézte, hogy bánnak az urak a szegényekkel.
Ezen a reggelen a királyné nemcsak a könyvekben gyönyörködött, hanem az őszi természetben is. Az ablakból nézte a közeli parkot. A fák ágain még pompáztak a csodálatos sárga, piros, barna levelek. Már földön is színes volt az avarszőnyeg. Közben a király is felébredt, megtalálta feleségét a könyvtárban.
– Jó reggelt királyném! – köszöntötte.
– Jó reggelt! – viszonozta kedvesen az asszony.
– Ne haragudj, hogy megvárakoztattalak. Elfáradtam ezen a vadászaton, későn is értem haza.
– Milyen volt? – érdeklődött a felesége.
– Az uraknak tetszett, sok vadat lőttünk.
– Szegény állatkák – sajnálkozott a királyné.
– Képzeld! A rokonaim megint küldtek sólymokat.
– Ó, nagyon jó! Nézzük meg őket! Kíváncsi vagyok – szólt az asszony.
Sokféle állat volt a parkban.
– Itt vannak a fekete hollóid! – mutatott a madarakra a királyné.
– Látom – nézett szeretettel rájuk a király.
– Hallgasd, a rigók milyen szépen fütyülnek!
– Még felverik az alvó fácánjaim – viccelődött a király.
– A fehér pávák is alszanak még, pedig már délelőtt van.
Odaértek a sólymokhoz, nagyon tetszettek mindkettőjüknek, a régiek és az újak is.
– Menjünk a szarvasok felé! – javasolta a királyné.
Közben megnézték a gepárdokat, és a két oroszlánt is.
– Meg is éheztem, pedig még meg sem néztünk minden állatot. Az összeset szeretem – szólt a király.
Mivel szerették az állatokat voltak vadasparkjaik, így a király sokszor eljárt a palotából. A királyné inkább szeretett olvasni, új dolgokat tanulni, fejleszteni magát. A király jobban szeretett a másik várban lenni, a hegyen lévőben. A Dunáról már messziről lehetett látni. Szeretett a tó partján fekvő várban is tartózkodni, és a közeli erdőkben vadászni.
Az igazságot is szerette, nem hiába varrta a felesége a ruhákat. Igazságot osztott.
A szegény emberek is szerették, halálakor mondták is:
– Meghalt a király! Oda az igazság!

Kvízkérdés:
Melyik királyról van szó?