Egy karakter megalkotására érdemes valóban úgy gondolni, mintha ténylegesen egy kupac agyagból formálnál meg egy embert, amit aztán az apró részletek tesznek élővé. És ez egy hangsúlyos pont: egy jó karakterről el tudjuk hinni, hogy akár valóban élő ember is lehetne! Ha csak elnagyolt vonásokat, sablonos, általános tulajdonságokat nyújtunk és elnevezzük „karakternek”, az olvasó se fog tudni úgy elmélyülni a történetben, újra és újra azt fogja érezni, hogy egy élettelen, merev szobor mered rá a sorok közül.

Térjünk is rá a karakteralkotás folyamatára, illetve a segítségekre, melyeket igénybe vehetsz hozzá! A legjobb természetesen az, ha teljes mértékben egyedi, senki másra nem hasonlító szereplőket tudsz létrehozni, de persze ez igen nehéz. Itt egy rettentő fontos eszközt hívhatsz segítségül, mégpedig az empátiát! Ha bele tudod magad képzelni akár egy fiktív személyiség helyébe is, máris sokkal könnyebb lesz a fejével gondolkodni, a temperamentuma szerinti cselekvést adni a kezébe. Persze ez egy olyan érzék, ami nem mindenkiben van meg ugyanolyan erősen, így tehát nem is lehet elvárni az eszerinti alkotási metódust. Ettől függetlenül minden karaktered kigondolásában segítségül hívhatsz 5 olyan paramétert kérdések formájában, ami egészen jó támpontot adhat nem csupán a további kidolgozásában, de abban is, ahogyan a későbbiekben fejlődhet! Ez az 5 sarkalatos pont a következő:

• Milyen a karakter alapjelleme?
• Milyen a személyes háttere?
• Mi motiválja leginkább?
• Mi a karakter végső célja?
• Hogyan képes/hajlandó elérni ezt a célt?

Ha ezekre a kérdésekre tudsz egyértelmű választ adni, az már kitűnő kiindulási pont egy szereplő felépítéséhez, illetve ehhez tudsz igazodni a későbbiekben, ha esetleg kétségeid támadnának vele kapcsolatban. Hangsúlyozom: ez csak a startmező! Egy jó történet nem hanyagolja el a karakterfejlődést sem, amennyiben az adott figura ezt engedi! Érdemes még beszélni továbbá a következőkről:

Háttértörténet: A háttértörténet segít megérteni a szereplők motivációit és személyiségét. A karakter múltja és az életben szerzett tapasztalatai meghatározzák egy konfliktusra adott reakcióit.

Beszédstílus: A karakterek beszédstílusa nagyban befolyásolja a történet hangulatát és a karakter személyiségének megjelenését. Az írók által megadott beszédstílus segít az olvasóknak azonosítani a karaktereket, és azt is megmutatja, hogyan kommunikálnak egymással az események során.

Cselekedetek: A karakterek cselekedetei mutatják meg igazán, kik ők valójában. Figyelembe kell venni, hogy milyen cselekedetekkel mutatod be a karaktereket, mert azok hatással vannak az olvasói reakciókra. Figyelj arra, hogy ezek álljanak összhangban a karakter személyiségével és motivációival.

Konfliktusok: A konfliktusok a karakterek fejlődésének egyik legfontosabb eszközei. Az általad teremtett konfliktusok segítenek abban, hogy a karakterek változásokon menjenek keresztül és fejlődjenek. Az olvasók sokkal jobban azonosulnak az olyan karakterekkel, akiknek valódi problémákkal kell szembenézniük.

Személyiségtípusok: Gondolkodj különböző személyiségtípusokon, mert a való életben is minden ember más! Nézz körül, és elemezd magadban a családodat, barátaidat! Ne klisékben gondolkodj, hanem olyan egyedi megoldásokban, ami miatt az olvasó szeretni vagy utálni fogja szereplődet, képes együtt érezni vele! Adj egyedi tulajdonságokat, hétköznapi jó és rossz szokásokat a karaktereidnek, amitől mindenki azt érzi, hogy egy élő és lélegző világba csöppent!

Egyvalamit azonban mindenképpen szögezzünk le: nem szükséges a történetedben megjelenő minden egyes szereplőnek teljes jellemet kidolgoznod! Ha valaki csak pár sor erejéig tűnik fel, tehát nem állandó vagy visszatérő karakter, akkor nyugodtan megmaradhatsz a pillanatnyi impressziónál. Annyit mutass meg belőlük, ami akkor és ott fontos, a többivel ne fáraszd se magadat, se az olvasót.

Ha esetleg még mindig bajban vagy a karaktereid felépítésével, és nem segítenek a definiáló kérdések sem, még mindig van eszköztár, amihez nyúlhatsz, nevezetesen az archetípusok. Ezek olyan ismert és jól bevált karakterfajták, melyekkel számos író dolgozott már korábban sikeresen, és talán Neked is beválnak. Ilyenek például:

• a céltudatos, vagy éppen önmarcangoló főhős;
• a hűséges támogató, segítő karakter;
• a titokzatos, sokszor kiszámíthatatlan intrikus;
• a háttérből a szálakat mozgató, vagy éppen egész seregeket vezénylő főellenség;
• a megfontolt és bölcs vezető, tanácsadó;
• a forrófejű, hibáiból nehezen tanuló harcos-típus;
• a vidámabb pillanatokért felelős, feszültséget oldó karakter;
• a rosszindulatú csatlós, aki nem hezitál bármikor köpönyeget fordítani;
• az eltökélt, de tévúton járó hős;
• az először pozitív színben feltűnő, majd csalódást okozó áruló

Ezek a karakter típusok az ókori drámairodalomban gyökereznek, láthatod tehát, hogy lassan 3000 éve kitűnően működnek. Egyvalamit azonban sose felejts el velük kapcsolatban! Ne hagyatkozz csupán ezekre, mert akkor szereplőid laposak, unalmasak, egydimenziósak lesznek, és a történeted semmiben se fog különbözni a többi ezer másikról, amelyeknek az alkotója szintén nem mert távolabb merészkedni a jól bevált recepttől! Még ha használsz is archetípusokat, ügyelj rá, hogy árnyald a karaktereket, adj nekik egyéniséget, motivációt, változatosságot! A gonosz ne azért legyen gonosz, mert annak született, ahogyan a jó sem azért jó, mert Te azt állítod róla! Gyermekeknek szánt történeteknél, régi tündérmeséknél még beválik az ilyesmi, de komolyabb hangvételű, komplexebb sztorinál igyekezz ennél többre törekedni!

Van még egy remek eszköz a karakterekkel kapcsolatos inspiráció-merítéshez, mégpedig a való élet, és a saját tapasztalataid. Ha nem egyedül nőttél fel egy kiszáradt kút fenekén, akkor valószínűleg Te is ismersz embereket, akikről tudod, hogy mind különbözőek. Remek forrás lehet, ha egy-egy szereplőt valaki olyasvalakiről mintázol meg, akiről tudod, hogyan gondolkodik és cselekszik. Persze, bárki képes meglepetéseket okozni, ilyenkor akár még célzott, netán burkolt kérdéseket is feltehetsz a kiszemeltednek, hogy megnézd, hogyan reagál. Természetesen rajtad múlik, hogy beavatod-e az illetőt, vagy meglepetés lesz számára a megszemélyesítés, de az őszinteség talán célravezetőbb. Persze akár titkolózhatsz is, és a végén annál nagyobb a megdöbbenés. A döntés a Te kezedben van.

Mielőtt azonban teljességgel szabadjára engeded a fantáziádat, van egy nagyon fontos szempont, amit semmiképp se felejts el: a karaktereknek illeszkednie kell a kontextusba! Értem ezalatt, hogy a szereplőidnek a világod élő, lélegző részét kell képeznie, nem szabad, hogy csak viaszbábúk legyenek egy diorámában! Történelmi regény, vagyis jelen esetben történelmi kisregény esetén feltétlenül törekedj arra, hogy karaktereid NE 21. századi figurák legyenek mai gondolkodással, értékrenddel és látásmóddal! Tudom, hogy ez nehéz, de éppen ez a kihívás az írói munkában. A múltban az emberek teljesen máshogy viszonyultak a dolgokhoz, mint ahogyan azt ma tesszük, és ezt kiemelkedően fontos szem előtt tartanod! Rengetegen ott rontják el a dolgot, amikor a jelen korunk erkölcseit projektálják a régmúltra. Ez teljességgel történelmietlen, és abszolúte hitelteleníti az alkotást. Így születnek a hollywood-i förmedvények is, melyet totálisan fals képet alakítanak ki a nézőközönség fejében egy-egy történelmi időszakról.

Ezt a szarvashibát leginkább úgy tudod kiküszöbölni, hogy minél több forrást, tudományos munkát, vagy akár kortárs írást olvasol el (persze modern átiratban, senki se várja el, hogy konyíts a több száz évvel ezelőtti, olykor mára kihalt nyelvjárásokhoz). Ha tanulmányozod a korabeli gondolkodásmódot akár egy szakértő tolmácsolásán keresztül, könnyebb lesz a korszakba illeszkedő karaktereidet is megformálni. Ha fantasy-t, alternatív történelmet vagy fanfiction-t írsz, akkor természetesen sokkal több minden belefér, de ha a cél egy hiteles és átélhető történelmi mű, akkor mind a karakterjellemek megalkotásában, mind a szerepek kiosztásában tartsd szem előtt a választott időszakot!

Ha még mindig nem érzed úgy, hogy elég segítséget kaptál a karaktereid felépítéséhez, javaslom, hogy kutass kicsit. Valószínűleg számos neves és sikeres író foglalta már össze hasonlóan a dolgot, és biztosra veszem, hogy az enyémeknél értékesebb tanácsokat is tudnak adni. Mindenesetre köszönöm szépen, hogy elolvastad a kis eszmefuttatásomat, és ahogyan legutóbb, most is jó írást, nyomozást kívánok!

Illisz Ákos Csaba – Ferenc K. Zoltán